Alig több, mint 100 éve megöltek egy ausztrál csavargót, aki nem volt több 25 évesnél. Ma Õ Ausztrália legnagyobb legendája. Elnyomottként harcolt azért, hogy hazája elszakadjon a korrupt brit birodalomtól. Vajon Ausztrália lázadó hõse, vagy egyszerûen rendõrgyilkos, lótolvaj és bankrabló?
Kellyék a XIX. században telepedtek le Victoria gyarmaton. A szegény ír családoknak Ausztrália lett volna az ígéret földje. A brit birodalom földesurainak és rendõrbérenceinek keze még ide, erre a távoli pontra is elért. Ned Kelly ír volt ugyan, de mégis az elsõ ausztrál generációt képviselte. Származása a lehetõ legalacsonyabb volt. Apja a felmentett elítélt 1886-ban halt meg és semmit nem hagyott hátra. Az anya Greta-n szerzett aprócska földet. Amikor eljöttek Írországból, jó földet hagytak hátra. De itt szikkadt, rossz föld jutott nekik. Itt, az Írországi csapadék 1/5-e hullott csak. Kellyék csak akkor tarthatták meg földjeiket, ha megtisztítják az erdõtõl és learatják a termést. De csak száraz talajt kaptak ezek után, csak por volt. De az elemeken kívül még a hatalom képviselõivel is meg kellett küzdenie a családnak. Melbourne akkor virágzott a korábbi aranyláznak köszönhetõen. Itt gyülekeztek a brit földesurakból lett földfoglalók, akik erõszakkal sajátították ki a legzsírosabb birtokokat. Ned Kelly talált módot a visszavágásra, öccsével Dannel, unokatestvérével Thomas Lloyddal és két helyi cimborájával szövetkezett. Õk lettek az elsõ utcai banda. Megvolt a maguk öltözködési stílusa, a kalapjuk szíját az orruk alatt kötötték meg. Lélegezni valószínû nem volt könnyû így, de biztos menõ volt. :-) Lévén, hogy jó lovasok voltak, kerítésen ugrattak keresztül, lóversenyeket szerveztek. Ezzel szórakoztatták saját magukat és másokat is. Aztán rájöttek, hogy hogyan tehetnek kenyeret az asztalra. A földfoglalók lovait kezdték lopni, eldugták, majd a megtalálónak járó jutalom reményében, amikor azt kitûzték, visszavitték, mintha akkor találták volna meg. A telivérek százával tûntek utána már el és aztán a földfoglalók rájöttek, hogy kik tették. Így számüzetni akarták a Kelly fivéreket a gyarmatról, ehhez viszont jó pár követ meg kellett mozgatni.
A Melbourne klub, az elõkelõk találkahelye volt, itt nagy döntések születtek. A földfoglalók politikusokkal, bankárokkal paktáltak le. A tartomány fõbékebírója Frederick Standish kaptitány volt, vele is kapcsolatban álltak. Igazi ficsúr volt, Angliából költözött a gyarmatra, mivel szerencsejáték adósságai voltak. Õ rendezte akkoriban Melbourne legbujább partijait, nagy kerítõ volt. Méltó ellenfele lett Kellyéknek. Tönkre akarta tenni Nedéket, módszeresen végezte dolgát. Az embereket viszont nem akarta felizgatni. Ez aztán Nedéket komoly lépésekre kényszerítette, mely sok ember halálával járt. Ekkor lépett a képbe Greta egyik hírhedt rendõre Alexander Fitzpatrick. Olykor zûrös figurákat választott ivóciborául. Azt gondolta, hogy elmegy, letartóztatja Nedéket és minden megoldódik. Épp vacsoraidõben ért oda, leült közéjük. Aztán elõhozakodott azzal, hogy letartóztatja õket, igaz egyelõre csak Dan volt otthon. Az anyjuk, Ellen hevesen tiltakozott a letartóztatás ellen. Ekkor toppant be Ned. A golyó szétroncsolta Fitzpatrick kezét. Remegve, véresen távozott. A rendõrségen azt állította, hogy Ellen és Ned az életére törtek. Standish kapitány egy szavát sem hitte, de ez nem is számított annyira. Ned és Dan elmenekültek, mihelyt kiadták ellenük a körözést. Anyjuk és háromhónapos testvérük nem tudott velük menni. Az asszonyt háromévi kényszermunkára ítélték. Aztán Ned haragos levelet írt, melybõl kiderült, hogy õ ott sem volt azon a kérdéses estén. Tehát Fitzpatrick szavait kétségbe lehett vonni. Ellen 33 évet várt, mire a saját verzióját elmondhatta egy újságírónak. Állítása szerint Fitzpatrick részegen toppant be hozzájuk és molesztálni kezdte 14 éves lányát. Dulakodás közben megvágta kezét.
Ned ennek ellenére törvényen kívülivé vált, bárkinek is volt igaza. Ned és Dan elmenekültek, az anyjuk börtönben, ezért a Kelly nõvérek magukra maradtak. Egyetlen egy tehenük volt csak, de az is megdöglött, mivel a rendõrség megmérgezte a tavat, ahonnak azok ittak. Ezt azért tették, mert azt akarták, hogy Ned a lovát ne tudja megitatni az éj leple alatt.
Amikor meghallották, hogy hajtóvadászatot indítottak ellenük Standishék, megfogadták, hogy visszavágnak. Üldözõbõl üldözöttet akartak csinálni. A Wombat hegységben lévõ Stringy Bark pataknál rejtõztek el. Ott három redõrt lõttek le Kellyék. Thomas Lonigan, Michael Scanlan és Michael Kennedy veszet oda. Kennedy holttestét csak 5 nap múlva találták meg. Kép is megörökítette, ez volt az elsõ ausztrál bûnügyi fotó. Ned a címlapokra került, gyilkosnak bélyegezték. De viszont nem minden olvasó értett ezzel egyet. A rendõrségi helyszíni fotókat vitték, mint a cukrot. Nedbõl törvényen kívüli hõs lett. A vérdíj, melyet a fejére tûztek ki, egy év alatt 8.000 Fontra kúszott fel, ami ma 750.000 Fontnak felel meg. Ez volt Ausztrália történelmének legnagyobb vérdíja. Akirõl azt hitték, hogy kapcsolatban áll a Kelly fivérekkel, annak elkobozták földjét és letartóztatták Aratás elõtt 21 embert tartóztattak le és vették el földjét. Egyik esetben sem volt tárgyalás. Ezért Standish kapitány tettei visszájára fordultak. A felfegyverzett banda a következõ évben az erdõben bujkált.
Ned Kelly úgy tekintentett magára, mint a gyarmat Robin Hood-jára. Két bankrablása során nem csak a rendõrséget tette lóvá, hanem a Victoria gyarmaton élõ telepesekkel is jót cselekedett. Az elsõ balhé egy Eural nevû kis településen, a nagy pedig Jerilderie-ben volt. Ez ma már nem is Victoriához tartozik. Amikor a városba értek, Nedék kicselezték és elfogták a rendõröket, majd 30 túszt ejtve ezzel. A helyi szállodába zárták õket, még italról is gondoskodtak. A távíró vezetékeket elvágták, hogy ne tudjanak a helyiek a melbournei rendõrfõnöknek szólni. A rendõröket saját celláikba zárták. Kellyék pedig rendõrnek öltözve járták a várost. A bankot váratlanul éri a támadás, 2000 fonttal távoznak. Nednek nemcsak a rendõrség kigúnyolása volt a célja. Elégette a környék szegénységsúlytotta gazdáinak jelzálogpapírjait. Az uralkodóosztályt is célbavette. Ezekkel a portyákkal az volt a céljuk, hogy megmutassák, hogy bármit megtehetnek. Mindíg hivatalos személyeket ejtettek túszul. Ned azért is választotta ezt a várost, mert a helyi újságon keresztül az olvasóközönség a történetet az õ szemszögébõl ismerhette volna meg. A Jerilderie levél egy 56 oldalas dühkitörés volt, melyet egyik mûveltebb barátjával íratott le. Ebben minden bánatát kiönti, illetve valóságos hadüzenet. A lap fõszerkesztõje nem akarta leközölni a levelet az újságban, továbbította is a rendõrségnek. Utána a levél több, mint 50 évig hányódott Melbourne-ben a rendõrség archívumában. Ebben a levélben Kelly azt is írta, hogy megmutatja milyen is az a nagybani mészárlás. Standish és néhány redõrön kívül nem tudott senki Ned jövendöléseirõl. A levelet elrejtették a lakosság elõl, zavargásoktól tartva. Utóbb kiderült, hogy ez nagy hiba volt. Kelly felkészült a nagy fináléra. 1880 júniusában Glenrowan-ben csapott le. A poros kisvárosban sokan ismerték Nedet. Már 4 hónapja készült a banda erre, ekevasból páncélt készítettek maguknak. Ned csapdába akarta csalni a rendõrséget, volt egy rendõrségi vonat, mely 30 emberrel csak a parancsot várta, hogy mikor kell Melbourne-bõl indulni. Aztán lelõttek egy helyi lakost, akit rendõrségi besúgónak tartottak, így hívták fel magukra a figyelmet. A vonat indult is. A város határában Ned ki akarta siklatni. Mikor a vonat megérkezett, elkezdõdött Ausztrália legnagyobb fegyveres összecsapása. Nem tudni ki lõtt elõször, de nagy puffogtatás volt. A rendõrség órákon át lõtte a szállodát, 4 ártatlan túsz is odaveszett. Az ostrom éjszaka is folytatódott, közben a szomszédos dombokon szimpatizánsok kezdtek gyülekezni. Ned a rendõrség tûzvonalán átsurranva odament hozzájuk és azt mondta, maradjanak távol, ez az õ harca. Végül egyedül szállt szembe a rendõrséggel, hogy megvédje barátait. Halhatatlanná válva ezzel. A páncélja megvédte egy ideig, de az egyik találékony rendõr, Steve õrmester a lábára célzott és leterítette. Rengeteg vért vesztett. Tehát utolsó terve nem sikerült. A rendõrség felgyújtotta a fogadót, ahonnan épp menekültek ki a túszok. Órákkal késõbb megtalálták Dan és Steve Hart, az egyik barát összeégett holttestét. Most egyetlen egy rendõr sem halt meg. Végül Ned 40 kg-os páncélja lett majdnem a végzete. Tárgyalások sora következett, politikai álláspontja nem derült ki. Végül 1880 novemberében kivégezték. Nemcsak a csaláldjáért, hanem mindenki másért is küzdött. Lehet, hogy ez a történet egy kissé eltúlzott, de a telepeseknek kellett egy hõs.

Forrás: National Geographic - Egy hét Ausztráliában