A XVIII. század végéig ez az ország az európaiak szemében Terra Australis Incognita néven élt. Tehát, "ismeretlen déli földrész".
Ekkoriban már Ausztráliát kb. 40-50.000 éve bennszülöttek lakták. Az õslakosok feltételezések szerint Délkelet-Ázsiából érkezhettek az Ausztráliát Új-Guineával összekötö földnyelven keresztül.

1606-ban a spanyol Torres vitorlázott át azon a szoroson, ami Ausztráliát elválasztja Pápua-Új-Guineától. Holland felfedezõk eljutottak Tazmánia északi és nyugati partjáig és az elsõ angol William Dampier északnyugaton lépett elõször a kontinensre 1688-ban. Majd egy évszázadig semmi sem történt, amikor is 1770-ben Cook kapitány az Endeavour fedélzetén, egy tudományos utat vezetett a Csendes óceán déli részére, hogy az addig Új-Hollandiának nevezett részt, a kontinens keleti partját a Brit Koronához csatolja.
Az amerikai függetlenségi háború után a britek fegyenceiket oda már nem tudták "exportálni", így a Cookkal együtt utazó Sir Josheph Banks, Királyi Társaság tagjaként Ausztráliát javasolta e célra.
Az elsõ, 11 hajóból álló flotta, ami 1500 embert hozott, körülbelül 700 fegyenccel 1788 januárjában kötött ki Botany Bay-nél. Phillip kormányzónak a Sydney Harbour jobban tetszett így január 26-án ott kötött ki. Ezt a dátumot ünneplik azóta Ausztrália Napként. A következõ 80 évben hozzávetõlegesen 160 ezer fegyencet küldtek a kontinensre.
A 19. század a kutatás, felfedezés és letelepedés idõszaka volt. A század folyamán egyre-másra jöttek létre a különféle telepek és városok kontinensszerte. A partvidék felderítését a belsõ vidékek feltárása, új kolóniák kialakulása követte. Az 1850-es éveket az aranyláz határozta meg, amely robbanásszeruvé tette a bevándorlást az ausztrál gyarmatokra.
A 20. század elején, arisztokrácia és kormányzó osztály hiányában Ausztrália demokratikus új ország volt, ahol mindenki egyenlõ volt és annyit ért amennyire képes volt.
Az Ausztrál Nemzetközösséget 1901-ben alapították meg Hat Állam Szövetségi Alkotmányának a kihirdetésével. Az alapító atyák egy új szellemiségû, demokratikus államnak tették le az alapjait.
Nagy fontosságot tulajdonítottak az emberek egyenlõségének, de sajnos az egyik elsõ törvény éppen a bevándorlás szigorításáról szólt, amiben az európaiaknak biztosították a letelepedés lehetoségét. Ma minden tekintetben nem diszkriminatív a bevándorlás-politika.
Az európai származású ausztrálok, fõként angol, ír vagy skót felmenõkkel, ebben az idõben 3,8 millóan voltak és körülbelül felük élt nagyvárosokban. Ekkorra már háromnegyedük Ausztráliában született és jobb életkörülmények között éltek, mint az óhazában maradt rokonaik. Ez a fõként az ország mezõgazdasági és ipari fejlõdésének, valamint a kormányzati és szociális rendszer kiépülésének volt köszönhetõ.

Az elsõ világháború súlyosan megviselte Ausztráliát. Három-millió volt ekkor az ausztrál férfiak száma, amibõl 400 ezren jelentkeztek önként harcra. Sajnos 60 ezren soha nem tértek vissza.
Az elsõ világháború legszomorúbb eseménye Ausztrália számára a Gallipoli ütközet 1915. április 25-én, amikor is az Ausztrál és Új-Zélandi Szövetséges Csapatok (Australian and New Zealand Army Corps, ANZAC) súlyos vereséget szenvedtek a török félszigeten. Ez a nap a megemlékezés napja azóta Ausztráliában.
A két világháború közötti gazdasági válság Ausztráliát sem kímélte. A második világháborúban az ausztrál csapatok a szövetségeseket nagy gyõzelmekhez segítették Európában, Ázsiában és Óceániában.
A háború után Ausztráliában hatalmas gazdasági fellendülés kezdõdött, nõtt a feldolgozóipar termelése és a nõi alkalmazottak a háború után is maradtak. Újabb ásványkincs-lelõhelyeket tártak fel, nemzeti fejlesztési programot indítottak el, és nõtt a jólét.
Az utóbbi 50 évben mintegy 140 ország polgára települt be Ausztráliába. Ez a tény, Nagy Britannia csökkenõ világhatalmi pozíciója és a háború utáni "baby boom" generáció a hatvanas években újabb kulturális és életmódbeli változást hozott az országba.
1967-ban népszavazáson elsöprõ egyetértéssel fogadták el, hogy a szövetségi kormány a bennszülöttek nevében is törvénykezzék és a népszámlálásba belefoglalják oket.
Politikai térképen a hetvenes években véget ért a Liberális és a Vidék Pártjának (ma Nemzeti) a koalíciója, amikor az Ausztrál Munkás Párt 1972-ben kormányt alakított. A következõ három évben hatalmas változásokat élt meg Ausztrália, reformokat az egészségügyben, oktatásban, társadalombiztosításban, külkapcsolatokban és gazdasági kötõdésekben. Ez 1975-ben odavezetett, hogy a királynõ által kinevezett Fõkormányzó leváltotta az akkori Miniszterelnököt, Gough Whitlamot és a Liberális-Nemzeti koalíció nyerte a választásokat. Az utóbbi idõben John Howard volt a miniszterelnök ugyanennek a koalíciónak a képviseletében. Viszont a 2007 november 24-én megtartott választások után a Kevin Michael Rudd által vezetett Munkáspárt nyerte el a hatalmat, így most Rudd a miniszterelnök.

Forrás: http://www.iranyausztralia.hu/,
és http://www.acehu.com/